Sűreje – Pap Gábor: a magyar népköltészet rendszere***

“A mindenséggel mérd magad”

– – – – – – –
népmese
a VILÁGEGYETEM működését írja le, az egyetemesség jelenik meg
a szellemiség (az értelem) szintje
kulcs szó:  ERKÖLCS
– – – – – – –
népballada
TÖRTÉNETI – TÁRSADALMI események
a NŐ kálváriáját írja le, a nő elszenvedi az áldozatot

hősének / betyárballada                                               
TÖRTÉNETI – TÁRSADALMI események
a FÉRFI kálváriáját írja le, a férfi vállalja az áldozatot, elébe megy

kulcs szó: ÁLDOZAT

(históriás ének– rövid ideig létezett)

 (széphistória – rövid ideig létezett)
– – – – – – –
népdal
az EGYÉN –ből indul és hozzá szól
témája a szerelem, a SZERELEM vallás jelenik meg benne
kulcs szó: KAPCSOLAT
– – – – – – –

A magyar népköltészet működési rendje

A magyar népmese
Főszereplője: a szellemiséget-lelkiséget képviselő féri-nő fele-fele arányban. Neve nagyon sokszor János, ami magában hordozza a „lyányos”-ságot, azaz a főszereplő „hímnős”, és a mese során dől el, hogy a férfiúi, vagy a női része fog diadalmaskodni (univerzális hímnősség).
Időbelisége: kisév – nagyév, egyén – nemzet fele-fele arányban
Tárgyalási szintje: a világ működését írja le
A világot az egyetemes működés szintjén tárgyalja, a mindenség megidézésére képes, bennük egy működő Univerzum van jelen. Nem állapot leírás. A mesehős úton van, megpróbáltatások érik, tévutakra jut, rossz következmények érik, és látjuk, hogyan jut az önmagát keresőből a (viszonylagos) kiteljesedett állapotba.

A magyar népballadák
Főszereplője: kizárólag a nő (de hol van a párja? -> megtaláljuk a hősénekekben)
Időgazdálkodása: egy népballada két állatövi jegyérvénytartamot ível át a kisévben. A „balladai homály” éppen az érvénytartam váltásnál lévő ugrás miatt van.
A népballadák a bolygó-hetességben a Holdnak/éjszakának felelnek meg, a Napúton a Szűz- sajátosságokat jelenítik meg, illetve eggyel magasabb szinten a Szűz-extragalaktikus szuperhalmazra utalnak.
Tárgyalási szintje: cselekmény-kerete kifejezetten társadalmi – történeti. A nő kálváriáját leíró énekek.

A magyar népdal
Főszereplője: a fiú/lány, akár-akár, hímnős. Az egyén beleénekelheti magát, akár fiú, akár lány.
Időgazdálkodása: az időn kívül játszódik, az idő nullázódik, nincs jelentősége, időtlen, örök, az örök jelenben játszódik.
Tárgyalási szintje: kifejezetten egyéni látásmódról szól. Az egyénből merít és az egyénhez szól. Fontos az együtténeklés, mert rítus. Ugyanakkor személyes átélésre ad lehetőséget.

A hősének – a népballadák kiegészítő párja
Főszereplője: a férfi, a hős férfi, aki nem magáért küzd, hanem a rábízottak megmentéséért. Ehhez egy nemzetazonos hatalom kell, ha az nincs, nem enged teret a hőséneknek. Atillától Mátyás királyig, feljegyzések igazolják, voltak hősénekeink. A Habsburg-elnyomás elfojtotta.
Tárgyalási szintje: a családért, a közösségért, a hazáért hősies cselekedetekre képes férfi története, hősiesség dicsérete, hősiségre buzdító énekek. A férfi kálváriáját leíró énekek.
Krisztusi hőst vonultat fel, az üdvtörténeti úton megy végig a hős.
Időgazdálkodása: a precessziós rendben zajló hónapváltások. A hősének a bolygó-hetesség érvényszintjén a Napra/nappalra utal, a Napúton a Nyilas sajátosságokat jeleníti meg, eggyel magasabb szinten pedig a Tejútrendszerünk generáló központjára utal.

Históriás ének
Nem lévén nemzetazonos uralkodó, a hősiének átadta helyét a históriás éneknek (Tinódi Lantos Sebestyén, Balassi Bálint). De ennek is bealkonyult. Nem volt terület, ahol becsülték, ahol engedélyezték volna.
Főszereplője: férfiak és valóban hősök

Széphistória
Kialakult a históriás ének kiegészítő párja is, a széphistória. Nem igazi ez sem. Nem is használja a népballadai kereteket.
Csak rövid ideig élnek ezek a műfajok, együtt fúj ki a históriás ének és a széphistória.

A népballada fennmaradt méltó párja a betyárballada lett.

Betyárballada
Főszereplője: a férfi, a hős, a valódi hős, a talpig becsületes ember, ugyanakkor egy nemzeti eszme képviselője

(betyárbecsület fogalma, Sobri Jóska történetek, „Jól megnézzenek, kendtek, nehogy ártatlan ember szenvedjen miattam.”, és sose rabolt annyit, hogy abból az áldozatnak akkora kára legyen, hogy ne tudna többé talpra állni. )

Megjelölve , , .Könyvjelzőkhöz permalink.

Vélemény, hozzászólás?