Talajtakarásos kertművelés – Mit csináljunk azzal a hatalmas mennyiségű lehulló falevéllel?
Ne égessük el. Egy vagyon hullik le a fákról. Terítsük a művelt földjeinkre, ez a helyi komposztálás. Terítsük a komposzt dombra.
Ajánlott
Alexa László – Dér Sándor: A komposztálás gyakorlata (1998). A könyv legfőbb mondanivalója: Ne a hulladékhegyet növeljük, hanem a talaj termőképességét , és ehhez mutatja meg a módszert.
——-*——-
Komposztlakók és más, a lebontást segítő hasznos élőlények
- rózsabogár pajor, (maga a bogár valóban károsítja a rózsát és a sárgabarackot is, gyérítése szükséges, de ne irtsuk rovarirtó szerekkel. ) A pajorja a talajban nem fordul elő, a komposztban hasznos szerepet játszik, segíti a lebontó folyamatot. Szürke színű, sok lába van (százlábú) de nem jár. A korhadó növényi részeket rágja el. (Nem tévesztendő össze a cserebogárpajorral, mely fehér és kunkorodott alakja van. Ez nem tartózkodik a komposztban, a cserebogárpajor valóban az élő növények gyökereit rágja el.
- pincebogár, valójában ászkarák. Kövek alatt, fénynélküli párás helyen él, meg a komposztban.
- vakond. A vakond több hasznot hoz, mint amennyi kárt okoz. Járatait más állatok is használják, levegőzik általa a talaj, vízjárattá is válik.
- a leopárd mintás házatlan csiga. A csigairtó akcióknak pont azok a fajták esnek áldozatul, melyek lebontó feladatot látnak el. Az ép részeket megrágcsáló csigákat ezekkel a módszerekkel nem lehet elpusztítani. A leopárd mintás házatlan csiga éjszaka eltakarítja az összes növényi hulladékot, élő növényi részt nem fogyaszt.
- giliszták
——–*——-
Házi komposzthalom
Nap, mint nap rétegeződik, nem forrósodik fel, az állatok beleköltöznek. A lebontást segítik a giliszták, ászkarákok (pincebogarak), rózsabogár-pajorok, mert megrágják, elbontják az elhalt növényi részeket.
Városi avargyűjtés
Több városban megszervezik, a lakosságtól zacskókban begyűjtik a lehullott faleveleket. Mi lesz vele? Komposztálják, levegő-nedvesség-hőfejlődés, egy hónap alatt kész. A belseje fehér a gombafonalaktól, állatok nincsenek benne. Ezt a lakosság igényelheti. Nem kellene félni tőle. A talajfelszínen el kell teríteni, az eső nem mossa be a talajba, a talajlakó élőlények húzzák be a nagyobb részeket. Használjuk bátran ezt a módszert.
Talajtakarás komposzttal
A komposztálódott növényi hulladékot a talajra terítjük és a lehullott falevelekkel betakarjuk. 15 cm vastag avar réteg ad megfelelő védelmet a nap ellen. A burgonyát is be lehet avarral takarni, jobb tárolás, mint a pince, itt védve lesz a fagytól.
A szalmatakarás nem ajánlott
A burgonyára sem, a talajra sem ajánlott. A szalmatakaró búvóhelyet nyújt a káros rágcsálóknak, pockoknak, egereknek, élő növényi részt fogyasztó csigáknak, drótféregnek.
Talajtakarás avartakaróval. Pl. a juhar levél jól megfogja a nedvességet, akár öntözés nélkül is termeszthető a paradicsom. Pl. az április-májusban elvetett burgonyára avartakarót terítünk, ez gátolja a talaj hirtelen felmelegedését, egyenletesebb lesz a talajhőmérséklet.
Talajtakarás réti szénával. A réti széna sok tápanyagot tartalmaz önmagában is, nem kell ráadás komposzt.
Talajtakarás faaprítékkal, szalmával, fakéreggel – ezeket ki kell egészíteni komposzttal.
Talajtakarás fűnyesedékkel. Óvatosan alkalmazni. 30 cm vastagságban megfő a növény. 15 cm vastagságban gyomirtó szerepet tölt be, de a növény törzsétől legyen tisztes távolságra. Vékony rétegben tölti be a talajtakaró, nedvesség visszatartó szerepét.
Mi legyen vele?
Mi legyen a fenyűtűvel, diólevéllel, beteg növényi részekkel? A fenyőfák tűlevele lúgosít, mondják, ez részigazság, mert a Tátrában igen, de kerti körülmények között nem. A diólevelet szereti a burgonya, a paradicsom, az uborka, a dinnye. A beteg növényi részeket éppenséggel felhasználhatjuk a számára nem rokon haszonnövények takarására, ha nincs közös kórokozójuk, akkor lehet hasznos ez a takarás.
A talajtakaró szerepe, hogy gazdag talajéletet biztosítson, tompítsa a szélsőségek kialakulását.
——-*——-
Ahol nincs ember, vagy hibás szemlélettel kezeli a tájat, ott vagy sivatagosodás, vagy mocsarasodás következik be. – csak óvatosan a „nem nyúlunk hozzá, megőrizzük” szemlélettel.
Ahol van ember, ott a táj változatos, széndioxid termelődik. Az ember feladata az élőhelyek megőrzése. Kifinomult élőhely-gazdálkodást kell folytatni. A „civilizált ember” kiemeli az általa értéknek tartott dolgokat, ami nem számít értéknek, azaz nem ad pénzügyi értéket, azt elhanyagolja, vagy pusztítja. Ragadozó élőlényekre is szükség van.
Az emberi beavatkozás megengedett és szükséges, ha célja, rásegíteni a természet rendjére.
——-*——-
A vegyszeres növényvédelem a II. vh után terjedt el. Harci gázokat, idegmérgeket vetettek be. A DDT-t az emberek megmentésére találták ki, a ruhatetű, bolha, szúnyog stb. ellen (melyek terjesztői voltak a tífusznak, pestisnek , maláriának). A háború után ráküldték a mezőgazdaságra. A vegyszeres növényvédelem paradoxona: több védőszer, több kártétel, még több védőszer, ellenálló kártevők, még több kártétel.
——-*——-
GMO – módszer segítségével kártevőknek ellenálló szója (élőlény) előállítása – ennek semmi köze a mezőgazdasághoz. A módszer drága, és kétséges eredményeket hoz, ráfizetéses. Nem is mezőgazdasági célja van. Nem valós társadalmi igény hozta létre.
——-*——-
Az ember feladata az élőhelyek megőrzése. A Föld serkentő gazdája kell legyen az ember.
Összhangot kell teremteni a megfelelő termőhely – a termőhelyhez igazodó fajta – művelési mód hármassága között és nincs szükség vegyszeres növényvédelemre.
Őrizzük a múlt tudását! Így lesz jövőnk.
A SŰREJE rovat írásai az elhangzott előadások jegyzetéből készülnek. Semmiképpen nem szó szerinti lejegyzések. Nem is törekszünk minden esetben kerek mondatok leírására. Az írások megjelentetésének célja, hogy legyen olvasható emlékeztetője az elhangzottaknak, hogy Ön rápillantással felidézhesse a hallottakat, ezért is lett a címe, a szó Kecskemét környéki formájában, SŰREJE.